Vízenergia

A napenergiához hasonlóan a víz erejének kihasználása is egyidős a gazdálkodó emberiséggel: az ókori Kínában, Mezopotámiában és Egyiptomban fejlett öntözőrendszereket alakítottak ki, melyek alapját víz hajtotta kerekek képezték. Manapság hajlamosak vagyunk lebecsülni elődeink tudását, pedig a mai szemmel egyszerűnek tekinthető szerkezetekkel is meglepően jól működő rendszereket sikerült kiépíteniük. Később megjelentek a vízimalmok, melyek alkalmazási köre már igencsak sokrétű volt (kezdve a gabona őrlésétől, a kovácsműhelyekben a fújtatás elősegítésén és a fűrészmalmokban a faanyag darabolásán keresztül, a bányákban a talajvizek kiszivattyúzásáig). Ezeket a szerkezeteket csak a gőzgépeknek sikerült kiszorítaniuk.

A vízturbina feltalálása viszont újabb távlatokat nyitott: egy hozzájuk kapcsolt generátor segítségével a gyors folyású, nagy esésű folyók mellett az elektromos áram előállításának problémája hosszú időre megoldódott. Idővel megépültek az első vízerőművek, azonban a kisebbeket a fosszilis tüzelőanyagok terjedésével párhuzamosan bezárták, és csak a nagyobbak tudtak életben maradni. A megújulók előtérbe kerülésének hatására azonban manapság újra kezdenek népszerűvé válni a törpe vízierőművek, és a régiek rendbetétele mellett több helyen újakat is megnyitnak.

Bár a víz folyamatos körforgásban van a természetben, energiájának kihasználására csak viszonylag szűk keretek között van lehetőségünk: a vízkereket vagy belelógatjuk a vízbe (mozgási energia felhasználása), vagy a vizet rávezetjük a kerékre (ezzel a helyzeti energiáját aknázhatjuk ki). Persze a módszerek folyamatosan finomodnak (pl. megjelent a turbina), a hatásfok pedig egyre növekszik.

Ennek ellenére valószínűleg Magyarországon nem ez lesz az elsődlegesen fejlesztendő terület, mivel hazai folyóink tulajdonságai kevéssé kedvezőek az ilyen jellegű elektromos energia előállításra.